Szia, Angika! Elsőként is, még egyszer köszönöm az áldást! A Párommal most reggel orvosnál voltunk, és ismét a régi módján viselkedett. És már el tudtam ezt engedni, hogy ne is rezdüljek rá, / mindig vádol. Mert nem meri vállalni semmiért a felelősséget. Úgy nevelték, hogy neki, tökéletesnek kell lennie, különben, nincs szeretet. És így, ma is benne van, hogy ő, soha, semmiért nem lehet hibás! /. És csak hallgattam, néztem őt, és nem érintette meg a lelkemet, hiszen, most először éreztem meg, hogy nem nekem szól, hanem a múltjából beszél. És így már, nem fájt, mert nem vettem magamra a szavait. Ez hihetetlenül nagy dolog volt számomra! Így látni a másik embert, hogy amit mond, ne vonatkoztassam magamra! Eddig mindig felvettem, minden bántást, sajnos, és vagy azonnal védekeztem, vagy összeomlottam. És most, csak nézni tudok rá, mintegy kívülállóan, és nem belemenve, beleélve. A csakratisztításokat, nagyon-nagyon szeretném, amilyen hamar csak lehet!!! Minden fáradozásodat, és lelki ajándékodat, köszönök!!! Nagyon szép napokat kívánok Neked.