GYÖKÉRCSAKRA

A Muladhara csakrához tartozó tudatosság elsősorban a fizikai túlélésre koncentrál. Innen erednek ösztönös reflexeink a menekülésre és a harcra. E csakrának vagy elemének, a földnek a megtagadása saját  túlélésünket veszélyezteti, személyes és kollektív értelemben egyaránt.

Ha anélkül haladunk tovább a felsőbb csakrákhoz, hogy ezt a szintet kiegyensúlyoznánk, fejlődésünk gyökértelen lesz, talajtalan, és nem rendelkezik az igazi növekedéshez szükséges stabilitással.

Ha túlélésünket veszély fenyegeti, félelmet érzünk. A félelem az első csakra démona - a gyökércsakra ideális esetben a biztonság és a bizalom érzetét nyújtja, a félelem pedig ezek ellen dolgozik. A mértéktelen félelem annak a jele, hogy a gyökércsakra alapja megrendült. A félelemmel való szembenézés elősegítheti a gyökércsakra ébredését.

Sok spirituális rendszer osztozik azon az előítéleten, hogy „csapdába" estünk a fizikai testünkben, s csak arra várunk, hogy mikor szabadulhatunk meg végre kötelékeiből. Ezek az előítéletek a test lealacsonyításához és a test és elme szétválasztásához vezetnek; tagadják, hogy képesek lennénk hozzáférni ahhoz a hatalmas szépséghez és intelligenciához, melyet testünk billiónyi sejtjében hordoz.

Ha így tekintünk rá, akkor a fizikai világ valóban csapdának tűnhet, viszont hamar szövetségesévé válik annak, aki egy átfogóbb összkép részeként tekint rá. Amint felfelé utazunk a gerincoszlop mentén, egyre többet tudunk meg a többi csakráról és azok megnyilvánulásairól, ezenkívül képesek leszünk értékelni a szubsztanciából és anyagból fakadó szentséget és biztonságot. Földelés nélkül kicsúszik a talaj a lábunk alól, elveszítjük a középpontunkat, elszalad velünk a ló, és végül álomvilágba menekülünk. Többé nem leszünk képesek birtokolni vagy megtartani valamit. A természetes izgalom és felvillanyozottság szétoszlik, eltűnik, hatását veszti. Amikor talajtalanná válunk, figyelmünk elkalandozik a jelen pillanatról, és olyanok leszünk, mint aki „máshol jár". Ebben az állapotban erőtlennek érezzük magunkat, és mint egy ördögi körben, többé nem is akarunk jelen lenni. A talajba eresztjük a gyökereinket, mint valami horgonyt - az első csakra is ezekről a gyökerekről kapta a nevét. Gyökereinken keresztül jutunk táplálékhoz, erőhöz, stabilitáshoz, s így kezdhetünk végre növekedni. Amikor megszűnik ez a kapcsolat, elszakadunk a természettől, biológiai forrásunktól. Forrásaink nélkül pedig az ösvényt sem leljük többé. Nagyon sok ember van, akiről azt mondjuk, hogy még nem találta meg a helyes utat, bár valójában arról van szó, hogy még nem talált rá a megfelelő alapra. Folyton az eget kémleli, ahelyett hogy a lába elé nézne. Gyökereink a zsigereinkből állnak össze - ösztönös érzéseinkből, melyet múltbéli emlékeink, faji és kulturális örökségünk, és létünk elpusztíthatatlan anyaga programoz belénk. C. G. Jung ezt az ösztönvilágot kollektív tudattalannak nevezi - ez az öröklött késztetések és az evolúciós tendenciák hatalmas birodalma. Amikor visszaszerezzük a gyökereinket, megerősítjük azt, akik vagyunk, és ennek az ösztönös birodalomnak a mérhetetlen bölcsességéből merítünk.

Földelés közben alázatosan közelítünk a Földhöz. Egyszerűen élünk, a kegyelem állapotában. Magunkhoz ölelhetjük a nyugalmat,  stabilitást és a világosságot, „kilapátolhatjuk" magunkból a hétköznapi élet feszültségeit, és növelhetjük az életerőnket. Ha már a földön fekszünk, nem eshetünk lejjebb, és ez egyfajta belső önbizalmat ad. A földelésen keresztül a bennünk lévő tudatosság képes lesz céljához juttatni a manifesztáció áramlatát: a gyökércsakra síkján az eszmék valósággá válnak. A képzelet nagyfokú változatosságától a fizikai világ bonyolult követelményrendszeréig, a Föld síkja hiteink kipróbálásának helyszíne. Aminek van veleje, alapja, hitelessége, az megtalálja az utat a megvalósuláshoz; akinek van gyökere, az mindent túlél. A földelés a stressz leküzdésének egyik módja. A nyitott, lefelé irányuló csatorna folyamatos áramlást biztosít, így megvéd minket a pszichikai túltöltődéstől. Ekkor lelkivilágunk biztonságos és stabil. Szívesen üldögélünk a kedvenc székünkben, finomakat eszünk és jól érezzük magunkat az ismerős környezetben - erre van szükségünk, hogy nyugodtnak és magabiztosnak erezhessük magunkat. A stabilitás megkönnyíti a magasabb síkokon végzett munkát. Amikor a test biztonságban van, jóllakott és egészséges, tudatunk is más szintekre áramolhat.

De az első és legfontosabb dolog, hogy átlássuk a tudat ágas-bogas hálózatát a túlélés alapkérdésével kapcsolatban:

-Vajon van-e jogunk arra, hogy itt legyünk?

-Ha ez az érzés motoszkál bennünk is, kérdezzük meg magunktól, mi az, ami miatt nem akarunk itt lenni?

-Kitől kell engedélyt kérnünk ahhoz, hogy gondoskodjunk önmagunkról?

-Mi ez a félelem a földeléstől, a stabilitástól, attól, hogy a saját lábunkra álljunk?

-Ki a felelős a túlélésünkért?

-A gondolataink hány százaléka irreális ábrándozás, amely nem ereszt gyökeret a környező világba?

-Túlélésünkről ki és hogyan gondoskodott gyermekkorunkban, és milyen árat fizettünk ezért?

-Öszsze vagyunk-e kapcsolódva testünkkel, hallgatunk-e rá, hozzájárulunk- e igényei kielégítéséhez?

-Van-e jogunk itt lenni, elfoglalni egy helyet, és rendelkezni mindazzal, amire a túlélésünkhöz szükségünk van?

A túlélés - egy kényelmes szinten való túlélés - képességének fontos eleme, hogy rendelkezünk-e a birtoklás képességével - azzal, hogy megszerezzünk, megtartsunk és bevonjunk anyagi javakat a saját szféránkba. Lenni és birtokolni - ezek a gyökércsakrához kapcsolódó jogok. A túlélés - egy kényelmes szinten való túlélés - képességének fontos eleme, hogy rendelkezünk-e a birtoklás képességével - azzal, hogy megszerezzünk, megtartsunk és bevonjunk anyagi javakat a saját szféránkba.Ez a „birtoklás" képességének  hiánya - azaz, amikor a gyökércsakra a hiányra, nem pedig a bőségre van programozva.

A birtoklásra való képességünk fejlesztéséhez először az önbecsülésünkön kell javítanunk. Furcsán hangzik, de ha többet birtoklunk, az önbecsülésünk is nagyobb lesz, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Képesek leszünk tárgyilagosan felmérni, hogy mennyi pénzt, szeretetet, önmagunkra fordított időt, pihenést vagy szórakozást engedünk magunknak birtokolni. Mások könnyedén vernek el vagyonokat, de a pihenésre már nem képesek időt fordítani.

Megint mások a szeretetet vagy az örömöt utasítják el. Figyeljük meg, mit engedünk meg magunknak - kiváló alkalom lesz, hogy j ó t nevessünk magunkon. Észre fogjuk venni, hogy mekkora szakadék tátong aközött, amit képesek vagyunk birtokolni és aközött, amit engedünk magunknak birtokolni. Valahogy az a tévképzet alakult ki az emberekben, hogy önmagunkról gondoskodni önző és gonosz dolog . Viszont ha nem törődünk magunkkal, akkor vagy életünk valamely más területén fogjuk azt kompenzálni, vagy mások gondoskodására szorulunk. Ha teljesen át akarjuk élni a jelen pillanatot, képesnek kell lennünk érvényesíteni az érdekeinket, kikövetelni a nekünk járó helyet a világban, és biztosítani a túlélésünket. Olyan szintre kell fejlesztenünk a birtoklási képességünket, hogy az összhangban legyen az igényeinkkel. Ha a tudatalattink folyton azt hajtogatja: „Nem, ezt én nem érdemlem meg", akkor csak annyit érünk el, hogy tudatos elménknek még egy plusz akadállyal meg kell küzdenie.

Túlélésünk záloga a Föld. Sajnos, bolygónk is épp a túléléséért harcol.A környezeti katasztrófák, a nukleáris holokauszt, a tiszta levegő és víz hiánya - tudatosan vagy tudattalanul, de mind hatással vannak az emberek túléléssel kapcsolatos érzéseire. Amikor egy új korszakba lépünk, nem hagyjuk magunk mögött a régit, hanem magunkba szívjuk azt. Ha nem törődünk a Földdel, ő újra és újra visszahúz bennünket a talajra, az itt és mostba, hogy ellensúlyt képezzen azzal, ami fenyegeti. Kulturális értelemben ez mindannyiunkat a túlélés állapotába helyez. Hangolódjunk rá a Földre, kapcsolódjunk vele mélyebben össze - rögtön érezni fogjuk, bolygónk mennyire retteg a jövőtől. S ahogy a mi túlélésünk fenyegetettsége is kihegyezi éberségünket, ugyanúgy az ökológiai veszélyek is fokozzák a Föld éberségét. A válság a leghangosabb ébresztő. Ha el akarjuk érni a felsőbb csakrák spirituális szintjeit, látnunk kell anyagi létezésünk spirituális oldalát is. A bolygó, melyen élünk, az egyik legjobb példája a szépségnek, a harmóniának és a spiritualitásnak, esszenciája mindannak, amit anyag csak kifejezhet. Ha ezt megértettük, a bennünk lévő anyag szépségét is ki tudjuk majd fejezni és tovább tudjuk fejleszteni. A túlélés állapota adja meg a végszót az „ébredésnek" - de ahhoz, hogy éberségünk növekedjen, először meg kell vizsgálnunk az alapokat: a gyökereket, a testünket, a Földet. Ez a gyökércsakra célja. Itt kezdjük utunkat, és itt fogunk megpihenni az út végén.

Nézzük részletesebben a gyökércsakrát, amelynek harmonikus működése a jó és kiegyensúlyozott hangulat, a bátorság, az önbizalom és az életerő (vitalitás) záloga.

A muládhára név két szanszkrit szó összetételéből ered: mulá = gyökér; adhára = támasz, alap.

Ez a csakra a Föld erejét, harmóniáját közvetíti számunkra. Fizikai (testi) szükségleteink kielégítéséért felel, így tehát szorosan kapcsolódik hozzájuk (étkezés, alvás, álmodás, életigenlés, túlélés).

Színe a vörös, a hozzá kapcsolódó zenei hang a C, valamint a LAM szócska is tartalmazza a rezgését.

Testi és lelki panaszok

Ha a muládhára csakra működése eltér a kívánatostól, akkor ez testi (fizikai) szinten többek között derékfájásban, isiászban, a szexuális élet zavaraiban, mélyvénás problémákban, végbéldaganatban, krónikus fáradtságban, kimerültségben, alvászavarokban, az immunrendszer gyengébb vagy hibás működésével összefüggő betegségekben mutatkozhat meg. Természetesen ez az összefüggés fordítva is igaz: ha valakinél a fenti egészségi problémák jelentkeznek, akkor biztosra veheti, hogy szüksége van gyökereinek a megerősítésére, alapcsakrája működésének harmonizálására.

Érzelmi, lelki szinten a következő bajok jelzik az 1-es csakra egyensúlyzavarát: depresszió, halálvágy, bizonytalanság. az önbecsülés zavara vagy hiánya, vagyis önmagunk alulértékelése.

Párja az ádzsna csakra

A gyökércsakra párja, amellyel szoros kölcsönkapcsolatban működik, a 6. csakra (homlok- vagy harmadik szem csakra, ádzsna). Ezért érdemes e kettőt párban tekintenünk, illetve ha valamelyik csakrához tartozó testi vagy érzelmi panaszunk van, akkor hasznos, ha az adott csakra párját is a megfelelő hanggal „kezeljük”.

Rezgése 194,18 Hz, de ez a frekvencia egyénenként kismértékben eltérhet.

Az ember a fizikai világ és a szellemi világ polgára is egyben. A magasabb Én-ünk, ami által halhatatlanok vagyunk, kap maga mellé egy kicsi ént, úgynevezett egot, ami a földi világban kalauzolja Őt. Az ego az idegenvezető, de mindenképpen csak eszköz lehet, és nem cél. Tőle kapunk személy-érzetet, de nem hagyhatjuk, hogy átvegye az irányítást. "Az ego jó szolga, de rossz király."

A gyökércsakránk mellett az ego is a földön tart, mára azonban olyannyira nem korlátozzuk a hatáskörét, hogy vele azonosítjuk önmagunkat. Ez hibás elképzelés.

A gyökércsakrából indulnak ki a gyökereink, ezeken az energia vezetékeken kapcsolódunk a Föld energiájához, adjuk le a felesleges, szennyezett energiáinkat és vesszük fel a bennünket tápláló, építő energiákat, elsősorban a föld és víz típusú energiákat. Az általunk leadott anyag más élőlényeket táplál, a Föld, a növények újra tisztítják, feldolgozzák azt, ami nekünk már nem kell, ami minket mérgez, ami nekünk felesleges teher.

Sérült gyökereink a következő területeken okoznak zavart: életben maradás képessége, a megélhetési források megteremtése, a létbiztonság, a stabilitás, a tartalékolás, az otthonunk megtartása. A kezelhetetlen mértékű adósság, a tartós munkanélküliség, a gyakori költözés, a pánikrohamok, ok nélküli állandó szorongások a gyökerekkel kapcsolatos komoly problémákat jeleznek.

Gyökércsakra:

1. Felelős a bizalom,bizalmatlanság,stabilitás,biztonság,bizonytalanság témakörökért.
2. A fizikai lét igenlése,a lelkesedés,az életöröm vagy annak hiánya,a melankólia,kedvetlenség,állandó fáradtságérzet rendelhető ide.
3. Van-e elegendő erőm a megvalósításhoz,anyagi biztonságban érzem-e magam,vagy félelmek gyötörnek?
4. Egészséges vagyok-e?
5. Áldozatnak érzem-e magam az életem bármely területén?
6. Felelősséget érzek-e magamért és tetteimért?
7. Bízom-e abban, hogy minden rendelkezésemre áll,amire szükségem van?
    

Az egyetemes szeretet itt tud belépni testünkbe.
Ha nem hiszünk önnön isteni mivoltunkban,az megállítja az áramlást,mi pedig dühöt,fájdalmat,félelmet,rettegést,bűntudatot,szégyent érzünk és nem tudjuk élvezni az életet.

A teljesség igénye nélkül, mik a fő okok, mikor és mitől sérülnek a gyökereink?

A magzati korban, ha az anya fél, létbizonytalanságban van.
Ha az anya vagy az apa, esetleg mindketten nem akarják a gyereket.
A születés után elszakadás az anyától, az első három év okozza a legmélyebb traumát. Inkubátor koraszülés miatt, tartós kórházi kezelés, állami gondozásba vagy örökbe adás stb. Enyhíti a helyzetet, ha az anyát helyettesítő személy mély szeretettel és elfogadással gondozza a kicsit, súlyosbítja a rideg, érzelmileg elutasító környezet, ahol tárgyként bánnak a babával.
Elhanyagolás.
Az anya vagy testvér halála, ide beletartozik a ikertestvér méhen belüli elvesztése is.
Az anyát vagy a testvéreket ért fizikai és lelki bántalmazás végignézése, végig hallgatása.
A gyereket ért súlyos, életveszélyes események, bántalmazás, ahol a másik ember által elkövetett erőszak súlyosabban traumatizál, mint a balesetek.
Az anya által történt kitagadás.
Gyerekkorban megélt, anyagi helyzetet érintő összeomlás, üldöztetés.
Az anya olyan viselkedése, ami miatt a gyerek az anyát kizárja az életéből, alkoholizmus, gyógyszer, drogfüggés, erkölcstelen életmód, ahol a gyerek – tévesen – úgy dönt, hogy ő több és jobb, mint az anyja. A személyisége lehet max a másik emberénél egészségesebb, teljesebb, tudatosabb, fejlettebb, de mint lélek egyenrangúak, egyformán értékesek vagyunk.

A földelés, a stabilitás megteremtése az anyagi világban akkor jöhet létre, ha ezeket a problémákat fel tudjuk tárni, megértéssel, belátással elfogadással a helyére kerülnek a dolgok és ami a legfontosabb és egyben a legnehezebb, a megélt érzelmi sérüléseket újra kell élni, feldolgozni és elfogadni.

Ha a gyökércsakránkkal a Földre kapcsolódunk és sikerül elérni a megnyílást, a Földből felfelé áramló energia a tudatalattiból a tudatba emeli ezeknek a traumáknak más szóval érzelmi sérüléseknek az emlékeit, az elfojtott érzések kaotikus masszáját. Ha valaki blokkolja azt például, hogy újra átélje és feldolgozza annak az érzését, eltaszítják, ezzel betesz egy olyan beszűkülést okozó energia blokkot, amivel elzárja magát a Föld energiájától, vagyis attól, hogy az anyagi javak, a tápláló energiák harmonikusan beáramolhassanak az életébe. Ami még legalább olyan fontos, a visszaáramlás is blokkolva van, ami például azt jelenti, hogy a feleslegesen cipelt nehézségek visszaadása az ősöknek, a Földnek, szintén blokkolva van.